Szóval ott tartottam, hogy eldöntöttem, hogy elmegyek Batumi mellé a halas étterembe.
Fogtam a cuccaim, elköszöntöm Vitali-tól s lestoppoltam Batumiba. Az utazás elég jól sikerült, egy órával az indulásom után kb egy tengeriföld mellett találtam magam egy csoport grúzzal, két grill csirkével és 2 és fél liter chacha-val..
Nagy nehezen elbúcsúztam tőlük s visszamentem a főútra, ahol lőttem egy autót, ami egyenesen Batumiba ment.
Nekem megvolt a hely neve és a térképen is megmutatta Vitali, hogy pontosan hol van, de azt csak indulás előtt tudtam megnézni, mert a telómon nincs guglmepsz.
Leszálltam ahol kábé gondoltam, s emlékeztem, hogy valami folyó mellett kell elindulni...el is indultam valami kicsi és elég szegényes faluban, ahol beszélgetni kezdtem pár frissen érettségizett, angolul valamicskét tudó diákkal.
Mondtam nekik az étterem nevét (River Restaurant), de nem nagyon voltak képben, aztán az egyik csaj a homlokára csapott, hogy ő tudja, s elvisz oda, de az az ellenkező irány. Mondtam, hogy szerintem nem, de erősködött, hogy hal meg étterem, ő tudja, kövessem.
Elmarsrutkáztunk Batumi irányába, a főút mellett bementünk egy étterembe, tudtam, hogy ez nem az. Ott volt internet, google translate-tel elmondtam végre, hogy önkénteskedni fogok egy étteremben, mert mint kiderült a csaj csak azt hitte halat akarok enni valahol.

Ebben az étteremben egészen megkedveltük egymást a tulajékkal, mondták, hogy maradhatok ott is, ha nincs más...de azért felhívtak egy másik arcot akinek szintén van egy halas étterme, ő egy fél órán belül odaért, de fingja nem volt ki vagyok. De mondta, hogy ő is tudja ám, melyik az az étterem, elvisz.
Mondta, hogy az Batumiban van, én tudtam, hogy nem, de már túl voltam azon, hogy ellenkezzek. Bevittek a városba, ott a tourinfonál újra volt netem, s végre elértem Vitalit facebookon, aki nem értette, hogy hogy nem találtam meg Gasamaniát, mindenki ismeri azt a környéken...én meg írtam neki, hogy talán azért nem, mert én a River restaurantot kerestem, mert senki nem mondta, hogy Gasamania a hely grúz neve.
Csobbantam egyet a tengerben s visszamentem pontosan oda ahonnan 3-4 órával korábban elcsalt a lány. Innen holtfáradtan elstoppoltam az étteremig, ami azért nem volt közel, s az utsó pár száz méter eléggé zergebaszta.
Maga a hely viszont nagyon elkapott, pisztrángtelep, gyönyörű környezet, tó szigettel a közepén, hegyi patak, amiben fürödni is lehet, s nagyon kedves emberek, akik rögtön megetettek (pisztránggal!), megitattak.
Aztán még aznap este bementem a tulajékkal Batumiba sörözni, de mondták, hogy akkor majd taxival kell visszajönnöm, mert ők ott laknak és alszanak, én gondoltam, hogy úgy biztos nem, de elindultunk, majdcsak lesz valahogy. Ezen az estén egészen összebarátkoztam a tulajjal és a 10 éves fiával Iraklival, aki korához képest meglepően jól beszél angolul, különösen mindenki máshoz képest, akik semennyire.
A sörözésnek hosszas huzavona után az lett a vége, hogy én a kisbuszukban aludtam az utcán, ami azóta csak Hotel Szabi néven fut itt.

Aztán innentől kezdve itt töltöttem egy remek hetet, elég sokat segítettem, volt, hogy gödröt ástam, kocsit mostam, kaszáltam, krumplibogarat szedtem, mosogattam vagy sört csapoltam.
Állásajánlatot is kaptam, pincérként, rendes fizetésért.
A munkák mellett azért volt szabadidőm is, elmentem Batumiba, ott a botanikus kertbe, futni a környéken plusz egy nemzeti parkba is.
Emellett rengeteget ettem és talán még többet ittam...elképesztő mennyiségű csacsát bírnak meginni, gyakorlatilag a vacsora az nonstop ivás, néha egy-két falat kajával megszakítva, 3-4 órán át..Ahogy kiürül a pohár, töltik újra s minden kör előtt van tószt. Volt, hogy kb. a 13-14. csacsa környéken elkezdtem csalni s kiborogatni a piámat titokban, ami jó taktikának bizonyult, mert kb az est felénél tartottunk csak.

Az itteniekkel nagyon összebarátkoztam. Három család csinálja családi vállalkozásként ezt a bizniszt, s mindenki, férj-feleség-gyerekek majdnem állandóan itt vannak. Tényleg nagyon kedvesek és amikor mondtam, hogy nem maradok csak egy-két hetet, őszintén elszomorodtak.
A környék bejárását általában stoppal oldottam meg, voltak vicces szituk, de a legjobb talán az volt, amikor felvett egy srác akinek fülén volt a telefon. Egy idő után letette majd nyomogatni kezdte s végül mutatott egy képet rólam és két haverjáról, akikkel valamelyik este csacsáztam. Helyi híresség lettem, na.

Grúziai szervezkedésem során Batumiba először nem is akartam elmenni, mert képek alapján túl műnek, mesterkéltnek tűnt.
Aztán kiderült, hogy mennyire hülye vagyok...Batumi talán a legjobb város az országban (azért Tbilisi is eléggé ütött), annak ellenére, hogy semmi 'grúzos' sincs benne. Felhőkarcolók, óriási épületek, pompa és csillogás.
De valahogy az egész ízléses és nem túl sok.
Ezen felül a központ nagyon tiszta és tényleg hangulatos, különösen este, kivilágítva. Valahogy itt sétálgatva nem is volt kedvem képeket készíteni -ez most mondjuk nem annyira hasznos- hanem csak magamba szívtam a várost.
A Batumitól 10 km-re lévő botanikus kert pedig tényleg kihagyhatatlan élmény..különösen, hogy a parkból elérhető a tengerpart, így a dög melegben meg lehet szakítani a kertezést egy-két csobbanással.

A megérkezésem óta folyamatosan figyeltem az időjárást a Kaukázusban, ahol folyamatosan esett az eső, de most az előrejelzés pár nap esőmentességet mutatott, így elhatároztam, hogy kihasználom az időjárási ablakot..
Erről legközelebb.