Az előző bejegyzést úgy fejeztem be, hogy igyekszem. Hát ez most így sikerült...
Azért így közel két hónap távlatából megpróbálom összeszedni a gondolataimat, s lezárni a blog Izlandról szóló részét.
Igazából két nagyobb 'kiránduláspakkot' szerettem volna még elmesélni, az egyik a Skaftafell Nemzeti Parkban töltött hétvégém, a másik pedik Reykjavík és környéke bejárását jelenti.

Skaftafell

Ez a Nemzeti Park Európa legnagyobb összefüggő jégmezőjének (Vatnajökull) lábánál fekszik, azaz gleccserek mardossák a szélét.
Egyik jobb időt ígérő hétvégén felkerekedtem és kiálltam az útra, hogy elstoppoljak a kb. 4 órányira lévő Nemzeti Parkhoz. Elég nagy mákom volt, kb. a második autó felvett és a benne lévő kaliforniai apa és lánya egészen a célpontig vittek. Nagyon jó fejek voltak s turistaként minden fontosabb pontnál megálltunk, s már ezen részeket is nagyjából ismertem, merthogy jártam már itt. Az egyetlen negatívum, hogy valahogy a kocsijukban hagytam a GoPro másolatom tokját, tehát az buksi.
Plusz az nem volt még annyira király, hogy a kezdetben remek idő a Nemzeti Park széléig tartott, itt aztán beborult és elkezdett szakadni az eső.
Elköszöntünk, én elővettem a főzőmet és utolsó Házias ízek konverzeim egyikét, s szépen elkészítettem az ebédem, s vártam, hogy csituljon az eső.
Itt egyébként meglepően sokan voltak, elsősorban turisták természetesen. Sorban álltak a különböző élményekre szakosodott utazási irodák standjainál és próbálgatták a beülőket és a hágóvasakat. Ugyanis itt lehetőség van bemenni a gleccserek belsejébe és a fényképeket elnézve tényleg elképesztő élmény lehet...kicsit el is gondolkoztam, de a kb. 60e Ft-nál induló ár sehogy nem fért bele a költségvetésbe, így ezt elengedtem.
Közben az eső nem nagyon akart elállni, de épp ezért hoztam esőkabátot, esőgatyát na meg esőhuzatot a zsákra, beöltöztem hát és elindultam.
Megnéztem a Nemzeti Park egyik nagyágyúját a bazaltorgonás vízesést, a Svartifoss-t + elmentem és majdnem megérintettem az egyik gleccsert, aminek már nem emlékszem a nevére, de megdöbbentő élmény volt. Bazi nagy egy ilyen cucc és elég jól néz ki.

Aztán eldöntöttem, hogy ott éjszakázom a még ki nem nyitott kempingben. Rajtam kívül még volt két sátor, tehát itt már barátokat is találtam :)
Aztán kinéztem magamnak az egyik kinti mosogató placcot alvóhelynek, ugyanis ez le volt betonozva és be volt fedve, ami a néha havazásba átváltó folyamatos esőzésben nem volt egy elhanyagolható szempont.
Amikor ott állítottam fel a sátram akkor az egyik pár áthozta a fűről a sátrát mellém, a jó példa ragadós.
Reggelre egy az enyémmel tökéletesen megegyező (legolcsóbb 2 személyes Quechua) sátor is odakerült mellénk. A benne lévő lengyel srác akkora arc volt, hogy azt nehéz szavakba önteni. Egy darab kis hátizsákjában volt egy téli hálózsák + csomó konzerv és kenyér (a sátrat itt vette), arról nem vagyok meggyőzve, hogy váltó alsónemű nem volt nála, de váltóruha az teljesen kizárt, fizikailag lehetetlen. Na mindegy 2 hónapig akart így csövezni Izlandon, stoppolni és kempingezni...hááát később a hóviharok idején elég sokat gondoltam rá, meg a kis sátrára, remélem életben maradt.

Reggel végül elállt a csapadék, így mentem egy nagyobb túrát, ami a térképen nehézként volt feltüntetve, utólag egyáltalán nem tudom miért. Mindegy, a gleccser felett egy kilátópontra jutottam ki, hát az valami eszméletlen király volt. Ott hesszeltem még egy kicsit majd elindultam vissza, s 3 stoppal délutánra visszaértem a farmra, ahol este már beszálltam a fejésbe.

Reykjavik környéke - arany körút

Az utolsó Izlandon töltött hetemet már a farmtól távol, Reykjavikhoz közel töltöttem. Mivel egész eddig nem költöttem a benzinen kívül gyakorlatilag semmire, úgy döntöttem, hogy felélem a tartalékaimat és nagyúr leszek: 10 ágyas hostelekben aludtam az utolsó estéken, és egyszer még fűszeres csirkeszárnyakat is vettem a supermarketben!
Selfoss-ban aludtam két éjszakát, az elsőnél estére értem oda a farmról stoppal s másnap megcsináltam az arany körutat, amit minden Izlandra látogató turistának meg kell tennie, ennek megfelelően elég sokan voltak ezen a 'túrán', főleg azzal összehasonlítva, hogy a farmhoz közeli hegyeken egy lélekkel nem találkoztam soha.
Na mindegy ezt nem ragozom túl az arany körút tényleg érdemes megtekintésre, de nekem fura volt az embertömeg. A körútnak lazán része egy üvegház, ahol paradicsomot termesztenek, s egy éttermet is kialakítottak itt, a paradicsomleves 4500Ft, úgyhogy ezúttal ezt a lehetőséget is dobtam, aztán jön a Þingvellir Nemzeti Park, ami tektonikailag a világ egyik legérdekesebb része, itt figyelhető meg az európai és az amerikai lemez távolodása, ennek következményeként Izland minden évben 20mm-rel növekszik. Ezt követi a Gulfoss vízesés, majd a körút sztárja a minden gejzír nevét adó Geysir-t is magában foglaló geotermikus mező.
S végül egy krátertó, ami személy szerint az én kedvencem volt..

A körutat egyébként stoppal jártam be, a 2/3-át egy amerikai sráccal, akivel egyébként egy szobában aludtunk, de ott nem merült fel, hogy együtt induljunk el, cserébe ahogy elkezdtem stoppolni, szinte azonnal ő vett fel :)

Másnap egy túrát néztem ki Hveragerdi közelében, ahova úgy sikerült átstoppolnom, hogy egy már régen vágyott monster truck-szerű kocsit lőttem, az iszonyú nagy élmény volt...alig bírtam beszállni, aztán meg nem hallottam szinte semmit, mert olyan hangos, mint az állat, de egy 15 km-re jó volt..
Aztán le akartam tenni a nagy cuccom valahol, mert egy fél napos túrát néztem ki a közeli hegyekben, ahol volt egy termálvízű patak, amiben fürödni lehet, erre nagyon kíváncsi voltam, de nem akartam az összes cuccomat magammal hurcibálni. Először a tourinfo-nál próbálkoztam, ott le tehettem volna a cuccom, de délután egykor zárt a hely, addig esélytelen lett volna visszaérnem.

Így egy bezárt kemping fedett helyén tettem le a táskám, bízva az izlandiakban és a nagyobb értékeket áttéve a kis zsákomba, azzal folytattam tovább a túrát, a nagyot meg ott hagytam. 
S talán ez volt izlandi tartózkodásom legszebb túrája, nagyon jó volt az idő, iszonyú jó a táj és az a patak...tényleg jó.